Napelem adó után kommunális adó? Jó ez nekünk?

2001-ben, akkor még végzős egyetemistaként lehetőségem nyílt, hogy látogatást tegyek Gödöllő testvérvárosába, a hollandiai Wageningenbe. Az ott töltött egy hónap alatt a város hulladékgazdálkodását tanulmányoztam a helyi önkormányzatnál. Azt hiszem ott lettem örökre híve a környezetvédelemnek. Aki járt már Hollandiában tudja, hogy nem egy rendezetlen ország. Az utcák tiszták, a kertek gondozottak, az emberek is ápoltak. Könnyű nekik – horkannának fel sokan – hiszen náluk a 3. legtöbb az egy főre eső GDP. De vajon mi van előbb, a gazdagság, vagy a spórolás? Elmesélem mit tapasztaltam én 15 évvel ezelőtt, és abból talán kiderül.

Hollandiában a szemétszállítás regionális szinten működik. A szemétszállítás díját pedig adó formájában – ismétlem ADÓ formájában – szedi be az önkormányzat. De rögtön mondom, mit kap ezért cserébe a kedves állampolgár. Wageningen térségében akkor az Afvalcombinatie De Vallei volt felelős a 3 város, Wageningen, Ede és Renkum szemétgyűjtéséért. Megnéztem, azóta még két településsel bővült a működési körük, de a cég most is ugyanaz. Talán sokak előtt ismerős a németországi szemétgyűjtési gyakorlat: különböző színű kukák sokasága ejti zavarba az egyszerű turistát, amikor nem tudja, hogy a romlott téliszalámis szendvics csomagolását és a szendvicset magát melyik kukába dobja. Nos, a wageningeni példa nem ilyen komplikált. Ott két kuka van: a szürke és a barna. A szürkébe megy a vegyes hulladék, a barnába a konyhai, azaz a komposzt. Ha nem akarjuk túlbonyolítani, akkor ezzel a két kukával is vígan el lehet éldegélni, de a szolgáltatások köre ennél jóval bővebb. Év elején mindenki megkapja a hulladékgyűjtési naptárat, melyben több esemény van, mint névnap. Ebből kiderül, hogy mely napokon melyik kukát szedik össze az autók. Mikor van a nagy elektromos berendezések elszállítása, mikor megy körbe a Milieubus, ami a különböző kemikáliákat szedi össze. Ha nincs kedvük kivárni, míg jönnek a hulladékért, akkor több ponton hulladékudvarok is várják a kedves lakosokat, ahová – természetesen díj ellenében – le lehet rakni a szemetet az erre létesített gyűjtőkonténerekben. A közértek előtt üveges kukák várják a színes és fehér üvegeket. A szürke kukákban összegyűjtött szemét szortírozás után megy a közeli nijmegen-i hulladékégetőbe, a barna szemét pedig a komposztálóba. A rendszer elég jól ki van találva, de önmagában ez kevés lenne a sikerhez. Mivel itt is emberek dolgoznak, így rajtuk is sok múlik. És nekem volt szerencsém 2 napot együtt dolgozni ezekkel az emberekkel. Igen, én is dolgoztam a kukásautón, és szedtem a szemetet. Egy napig a szürke kukákat, és egy napig az elektromos hulladékokat. És ez egy más világ, mint az itthoni. A lakosoknak a kukákat – hivatalos nevén a hulladékgyűjtő edényzetet – kerékkel kifelé kell az út szélére állítani. Így a kukások – azaz mi csak megfogtuk, és már tettük is rá az autóra. Gombot megnyom, kukát ürít és vissza. De kerékkel befelé! Mi ebben a jó? Hát például az, hogy nem kell a teli kukával zsonglőrködni, gyorsabb a munkafolyamat és nem ömlik ki a szemét az úttestre. De ha mégis – mert előfordul – akkor felszedik. Felszedtük. Ha megtelt a kocsi, mentünk üríteni. A feladat, hogy minden tiszta legyen és rendezett. Hatalmas élmény volt a kukásautó hátán utazni, de még megdöbbentőbb, hogy milyen profi és összeszokott csapat tartja rendben a várost és környezetét. Ott ezt a munkát respektálja a lakosság. És a vállalat tevékenysége túlmutat az egyszerű szemétszedésen. Komoly hulladékmennyiség csökkentő kampányokat szerveznek, tudatosságra nevelik a lakosságot, és a társadalmi felelősségvállalásból is kiveszik a szerepüket. A hulladékgazdálkodás szerves része a holland társadalomnak. Ha nem is csak ezért nagyobb ott az egy főre eső GDP, de biztos, hogy ez is szerepet játszik benne. Hasonló gondolatokat fogalmaztam meg 15 évvel ezelőtti, a de Veluvepost című újságnak adott interjúban is.

Úgyhogy ha ugyanez vár ránk itthon is, én szívesen fizetem a kommunális adót. És akkor talán lesz pénz gyűjtőszigetre, hulladékudvarra, több gyűjtőkocsira. Talán meg lehet majd tanítani a kukásainkat, hogy ne hagyják a szemetet az utcán, vagy egyszerűen csak meg lehet majd fizetni egy minőségibb munkaerőt. Talán lehet majd kampányokat szervezni, melyek kapcsán a lakosság is tudatosabban vásárol és olyan dolgokat vesz, ami kevesebb hulladékot termel. Talán kevesebb autót látni majd, aki a csomagtartóból az erőbe üríti a szemetét. És talán nem kell azon töprengenem, hogy a kartondobozaimat hova a csudába dobjam ki szombat délután. Talán. Vagy minden marad a régiben. Mint máskor.

Forrás: energiatakarek.hu