A legtisztább este volt, amire csak egy napelemes rendszer vágyhatott. Az utcán senki nem járt, csak a szél mozdította meg a fűszálakat, amelyek szürkés-kékes fényben fürödtek. Holdbéli tájra hasonlított minden, mintha csak egy másik bolygón lennénk, de valahogy mégis annyira ismerős volt minden. Minden alszik és nyugodt. Egy domboldalon fekvő háznál valami történni fog. A ház tulajdonosa nem is sejti álmában, hogy mi is fog történni nemsokára a házában. Miért is sejtené, hiszen a legmélyebb álmában éppen mással van elfoglalva, nyaralásról, szuperhősökről, autókról, akciókról, romantikáról álmodik. A ház tetőszerkezetét eléri az a bizonyos szürkés-kékes fény, ami beborítja a tájat lassan. Először csak a tető közelebbi részét kezdi beteríteni a fény, illetve a ház előtt parkoló 1974-es évjáratú De Tomaso Longchamp kerül érdekes megvilágításba. Egyre inkább kúszik a fény a háztető középső része felé, ahol a napelemes cellák sokaságai várják. Most már tényleg nincs messze tőlük, centiméterek választják el, amikor a háztulajdonos a másik oldalára fekszik ágyában, illetve Nándi, a hűséges keverék kutya nyújtózik egy nagyot. Most. Elérte a fény a cellákat. Egy halk nesz és életre kel a ház. A napelem modulokból érkező kábeleken szinte hallani, ahogy végig fut az energia, a házban lévő inverter bekapcsolódik, amiről tudomást sem szerez a háztulajdonos, a Longchamp és a kutya gazdája, valamint még Nándi sem. Az energiatermelés elindul, telihold van.